Buda és Vidéke 1893. augusztus 6.
Buda és Vidéke 1893. 2. évf. 31. sz. augusztus 6.
Hidegkút
A ki Budát és vidékét ismeri, bizonyára hallotta hírét a „Hűvös Völgy“-nek és Mária Remetének is, mely utóbbi már század éves búcsújáró hely, kicsiny kápolnával az erdő közepén. Alig tíz percnyire a kápolnától, az erdő koszorúzta „Remetehegy“ alján, tanyai kutat találunk, melynek kitűnő hideg vize a „Remete-Lak“-ba rándulók szomját oltani van hivatva. Maga a község is állítólag e kútról nyerte volna elnevezését és pedig akként, hogy az alapító földesúr, aki állítólag jól besámfázott állapotban sokszor járt az akkoriban még nyitott s minden kerítés nélküli kút melletti keskeny gyalogúton, egy ízben nem jól kalkulált mértani kísérletet produkált és megmérte saját testének hosszával a kút vizének mélységes voltát.
Miután pedig e derék magyar földesúr fizikai tanulmányokkal nem igen foglalkozhatott, számba se vette Galilei állításának ezen közvetlen tapasztalás útján szerzett csalhatatlan bizonyítékát és telhetőleg kimerítvén a káromlottak tengerét, nagy valahára kitápászkodott a kútból.
Azóta kigyógyult ugyan a már jobblétre szenderült hősünk az akkoriban még influenzának nem minősített náthából, de az általa gyarmatosított községre, annak elnevezésében, örök időkre rászáradt a tanyai kút hideg vizének országra szóló jó hírneve!
A „Remete-Lak“ barlangszerű tágas sziklahasadék, mely felett, valamivel távolabb, impozáns szikla-nyúlványok tarkítják e csodaszép vidék vadregényes látványosságait. Innen egy jó órányira fekszik Nagykovácsi, a máriaremetei kápolnától pedig alig egy negyedórányira van Hidegkút.
Hidegkút - kupalakú hegyeiről nézve - festői ecsetre méltó fekvésnek örvend. A községet átszelő csermely partjain fűzfa-bokrok díszelegnek; a helység utcái tiszták, a házak pedig eléggé csinosak. Hidegkút, mint hajdanában, most is székhelye saját nemeseinek. Talán sehol a környéken nincs annyi földesúr, mint épen Hidegkúton.
A köznép által viselt „Erdőffy“, „Turcsányi“ és hasonló - nem 50 krajcáros bélyeg árán nyert - családnevek is fényesen igazolják, hogy ezen helység nem volt mindig sváb falu, mióta pedig állami iskolája és óvodája van, azt is mondhatjuk, hogy már nem lesz sokáig sváb község!
A község közgazdasági viszonyait, daczára a szőlők kipusztulásának, tűrhetőnek lehet mondani, mert a rövid idő alatt rohamosan keletkezett számos ipartelep munkát és keresetet nyújt a községnek mezőgazdaságot nem folytató szegényebb sorsú lakosainak.
Ott találunk számos kőfejtő-telepet, homokbányát és mészégető kemencéket, melyek télen át még a telkes-gazdáknak is juttatnak keresetet a fuvarozással.
Legjobban kell csodálnunk azt, hogy Hidegkút, daczára szép fekvésének és a fővároshoz való közelségének, eddigelé a nyaralás tekintetéből még nincs kellőleg felkarolva; — alig van odakint nyáron át 5-10 család! Igaz ugyan, hogy az odajuthatás nehézkes, de e bajon állandó omnibusz-közlekedéssel lehetne segíteni á la Budakesz.
Vagy nem éri fel az ottani gazdaközönség, hogy a nyaralók behonosítása csak üdvös jövőt biztosíthat a községnek. Pedig lehetne ott nyaralni, mert megfelelő lakás van elég és a megélhetés sem drága: lévén elég üzletember s különösen a korcsmárosok rátermettsége képesnek látszik az étkezés iránt támasztható minden igények kellő kielégítésére.
A máriaremetei „Vadász-Lak“, úgy a köznép által „Lust“-nak nevezett „Csillár-csárda“, valamint a „Malom Korcsma«, legkivált Kratzer vendéglője, mind megannyi közelfekvő kiránduló helyül szolgál a nyaraló-közönségnek, hol jó bor és friss eleség mellett kétszerte szebb a tájék lebilincselő panorámája.
A „Lust“-nak nevezett „Csillár“-dülőben egy hajdani templom romját látjuk, melyhez a falu népe többféle tradíciót köt; legvalószínűbb, hogy e dűlő fennsíkján valamikor külön község létezett.
Figyelmet érdemlő épületekről felemlítendők Vári Szabó Antal, özv. Párvyné és hidegkúti Steinbachné - ottani földes uraságok - kastélyai, melyek parkszerű ültetvényeikkel mesebeli kéj-ligetekhez hasonlítanak.
A község társadalmi viszonyai sem megvetendők; az említett földesuraságok és azok alkalmazottjain kívül ott van a világ legkedvesebb- plébánosa, a község jegyzője pedig a vele született páratlan őszintesége és önzetlensége folytán szerfelett rokonszenves alak.
Az állami iskola vezértanítója, ki egyszersmind a róm. kath. hitközség kántora is, szintén kiváló műveltségű egyén, kinek a méhészet terén a község javára kifejtett hasznos működése különös dicséretet érdemel.
Van a községben postamester és az egyes iparvállalatoknál több rendbeli magánhivatalnok is, kik mindnyájan a község intelligenciáját előnyösen emelik. A helység körorvosa: Szennyes Kálmán, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag ügyes szakember. Solymáron székel s naponta jár át Hidegkútra. Gyógyszertára ugyan nincs a községnek, de egy Budára vagy Vörösvárra menesztendő lovas küldönc lehetőleg gyorsan hozza Aeskulap latin konyhájának főzeményeit!
A község személyi és lakviszonyaira nézve hadd álljanak itt a legutóbb megejtett népszámlálás és az ugyanakkor foganatosított hivatalos összeírások hiteles adatainak kivonatos főösszegei.
A község 309 háztartásban összesen 1402 lelket számlál, és pedig a véletlen ritka játéka folytán akként, hogy 701 férfira éppen 701 nő esik.
Van t. i. a községben 262 férfi családfő és 47 önálló háztatást vezető özvegyasszony, kiknek családjához 384 férfi és 618 női családtag tartozik; a cselédek és egyéb munkások száma : 91; még pedig a férfiaké 55, a nőké 36.
A lakviszonyok meglehetősen kedvezők, a mennyiben 221 lakóházban 693 lakrész van, és pedig esik 231 konyhára 462 szoba; — így tehát az összes háztartásoknak csak 25 százaléka van közös-, illetőleg fél konyhára utalva, míg a többség (75 százalék) külön konyhával rendelkezik.
A lakszobákat illetőleg esik 154 fél konyhára ugyanannyi egy szobából álló lakás, a többi 154 külön konyhára pedig átlagszámítás mellett - felében 2-2, felében pedig 3-3 szobából álló lakások esnek.
Ezekben kívántunk a jobb sorsra érdemes Hidegkútról megemlékezni;
Navarra József.