dr. Bernátsky Jenő
Dr. Bernátsky Jenő (1873. február 10–1944. december 27.)
egyetemi magántanár, mezőgazdasági kutató
1.) 1873. február 10-én született Versecen. Elemi és középiskoláit is Versecen végezte, majd a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán, természetrajz-vegytan szakon szerzett oklevelet. 1896-ban, még negyedéves, végzős hallgatóként a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába került napidíjasnak. Hamarosan múzeumi segéddé léptették elő, majd 1899-ben, doktori védését követően véglegesítették.
Múzeumi évei alatt sokat gyűjtött az ország különböző részein, főleg Budapest környékén és a déli megyékben, de botanizált a Magas Tátrában és a horvát-magyar tengerparton is. Külföldi tanulmányutakon vett részt a Balti-tenger partvidékén (Észak-Németország), Szerbiában és Romániában. 1899-ben elsőként mutatta ki, hogy az Alföld nem eredendően fátlan, sztyepp-klímájú terület, ezért propagálta annak fásítását.
1905-ben a Szőlészeti Kísérleti Állomáshoz került, ahol 1910-től osztályvezetőként dolgozott. 1907-ben a Budapesti Tudományegyetemen magántanára, az egyszikű növények rendszertana tárgyat tanította. 1919 után megbízták a Mezőgazdasági Gombászati Állomás megszervezésével, majd az igazgatója lett.
A különböző szaklapokban megjelent dolgozatai a szőlőtermesztés szinte minden részterületét érintették, de a gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a gombászat kérdéseivel is foglalkozott. 1923-ban előadást tartott a wageningeni nemzetközi növénykórtani kongresszuson is. A kezdők számára több, közérthető nyelvezetű könyvet írt: "A veteményes kert" (1919, 1921, 1929), "Szőlőmívelés" (1920, 1926), "Az ehető gombák" (1921), "A mezőgazdaság alapelvei" (1923), "A gyümölcskertészet elemei" (1928) címmel. Szintén népszerűsítő, de tudományos értékű könyve a "Bevezetés a növénykórtan elemeibe" 1929-ben látott napvilágot. Hazai szakirodalmunkban ez az első olyan növénykórtani munka, amely a mezőgazdasági növények fontosabb betegségeit összefoglalva tárgyalja.
1925-től 1940-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat választmányi tagja volt.
Utolsó éveit pesthidegkúti házában visszavonultan élte le.
[A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából]
2.) Bernátsky Jenő a vajdasági Versecen született B. Károly és Zeh Mária gyermekeként. Tudósi, egyetemi oktatói pályafutása Budapestre vezette és a fővároshoz kötötte. 1916-tól az I. ker. Tigris utca 19. sz. alatt lakott feleségével, Knopp Emmával és négy gyermekével.
Pesthidegkút-Ófalun 1921. november 10-én vásárolt ingatlant 33.880 koronáért, a Deák Ferenc utca 3-5. sz. alatt, és két szántót az ún. Elend dűlőben. Az ingatlan házból, gazdasági épületből, valamint gyümölcsösből állt. Miután a teljes vételár nem állt rendelkezésére, elfogadta sógornője, Knopp Anna által felajánlott kölcsönt. A ház átépítésére 1924-ben kért engedélyt az elöljáróságtól, 1926-ban pedig már lakhatási engedélyt kért és kapott.
Legidősebb fia, Jenő, jogi tanulmányai befejezése után, 1925-1927 között a pesthidegkúti községházán kapott alkalmazást gyakornokként.
Bernátsky, a kísérletező tudós a Tigris utcai lakást nem adta fel, a pesthidegkúti ingatlan nyaralóként, a gyümölcsös és a szántóföld kísérleti és minta-telepként szolgált számára.
A házaspár csak 1940-ben költözött végleg Pesthidegkútra. Felesége alig egy év múlva, 1941. január 5-én, elhunyt.
1944. december 25-én Pesthidegkútra bevonult a Vörös Hadsereg, bezárult a budai ostromgyűrű és 1945 februárjáig a falu hadak járta terület lett.
Bernátsky Jenő, a 71 éves, idős ember egyedül, magára maradva nézett szembe a teljes létbizonytalansággal, a közellátás megszüntével, az utcai kijárás eltiltásával, a szovjet katonák atrocitásaival, karácsony ünnepén. Mindez együtt közrejászhatott abban, hogy kilátástalannak ítélte helyzetét és december 27-én önkezével vetett véget életének, felakasztotta magát.
A hagyatékának rendezése a háború utánra maradt. A hátrahagyott ingóságairól felvett leltár 1945. március 10-én készült el.
Jóllehet, Bernátsky 1929-ben már végrendelkezett, de annak hitelesítéséről nem godoskodott. Ennek ellenére gyermekei elismerték az abban foglaltakat. E szerint gyermekei örököltek ¼-¼ részben, de megegyeztek abban, hogy anyai nagynénjüket, Knopp Anna mohácsi lakost haszonélvezeti jog illeti meg.
Az örökség értéke a forint kibocsátása előtt, az infláció közepette:
- az ingatlan 16.000 billió, a kert 4.000 billió, azaz összesen 20.000 billió Pengő,
- a bútorok, a háztartási berendezés és felszerelési tárgyak 2.000 billió Pengő, azaz
az összérték 22.000 billió Pengőt tett ki.
1946-ban, a forint bevezetése után az ingatlan 15.000 Ft, az ingóságok 500 Ft értékre rúgtak. A temetés és a sírkő-állítás költségének levonása után a tiszta hagyatéki vagyon 14.800 Ft volt, ami a korabeli Forint értékét tekintve jelentős összegnek számított.