Gróf Klebelsberg Kunó Könyvtára

Habent sua fata libelli = a könyveknek is megvan a maguk sorsa

Sőt. A könyvtáraknak is. Klebelsberg Kunó gróf hatezerkötetes könyvtárának sorsa a korabeli kultúrális[?!] és politikai élet szégyenévé, súlyos és jóvátehetetlen bűnévé vált. Egy fiatal ügyvédnő makacs, lelkiismeretes és kitartó nyomozó munkájának köszönhetően kapunk képet a könyvtár szomorú végéről. A dolgozat akkor készült, amikor a kastély sorsa még igencsak bizonytalan lábakon állt. Olvasóink fegyelmét felhívjuk a jegyzetekre is, a dolgozat végén. Rendszerünk sajnos nem teszi lehetővé, hogy a szövegbenszámmal jelölve közöljük őket. A szerk.: dr. Czaga Viktória

 

Dr. Vigh Annamária: Az iskolaépítő és iskolareformer gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter könyvtára

Budapest, 2006

 

A tudományos kutatás előtt a mai napig ismeretlen volt gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter könyvtárának sorsa. Munkám során az Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár (továbbiakban: MTA Kézirattár) és Régi Könyvek Gyűjteménye Osztályának, az Országos Széchényi Könyvtár (továbbiakban: OSZK) Kézirat– és Irattárának valamint a Magyar Országos Levéltárnak (továbbiakban: MOL) a levéltári anyagait tanulmányoztam, elsősorban az 1933-1955-ig terjedő időintervallumban. A személyes és hivatalos levelezések, mintegy keretet adva szolgálták a kutatás célját, a fennálló viszonyok tisztább és helyesebb megismerését. A jegyzőkönyvek és jegyzékek azonban, már bizonyítékai voltak a könyvtár létezésének.

 

Klebelsberg könyvtár

 

Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek pesthidegkúti otthonában 6000 kötetes magánkönyvtára volt. Huszti József a néhai kultuszminiszterről szóló életrajzi könyvben így ír: „A könyvekhez egész életében rendkívüli mértékben vonzódott s későbbi magánkönyvtára egyike lett a legszebb, leggondozottabb hasonló gyűjteményeknek. […] Halálakor több ezer kötet szépen rendezett, gondosan kezelt s főleg sokat használt magánkönyvtár maradt utána. Egyénisége megismeréséhez az egyik út könyvein keresztül vezet.” Azonban nemcsak a könyvtár sorsa, de a könyvek mellett a jegyzetek és egyéb iratok műfaja, típusa és jegyzéke is ismeretlen volt. Az utolsó írásos feljegyzés Klebelsberg Kunóné Életutunk c. visszaemlékezésében olvasható a könyvtárról: „telefonált a Nemzeti Múzeum, hogy most már neki is van helye, és másnap reggel viszi is a könyveket. Akkorra már engem kilakoltattak, s a könyvtár le volt zárva. Mire a megbeszélt időben kimentem, az ajtó fel volt törve, s azt mondták: a könyveket teherautóra dobálva már elvitték. Azóta a világon semmit sem hallottam felőlük.”

A különböző intézményekben szétszórtan megtalálható levelezésekből feltárult előttünk a néhai miniszter könyvtárának szomorú sorsa. A kutatás végső eredményeként az OSZK Gyarapítási Osztályának 1953. évi gyarapítási naplóiban 792 olyan bejegyzés szerepel, amelynek értelmében gróf Klebelsberg Kunó 6.000 kötetes magánkönyvtárnak csupán egy hatoda, került az OSZK-ba.

Visszatekintve, a könyvtár izgalmakkal teli sorsa a miniszter halálát követő évben indult. 1933-ban Klebelsbergné, férje szándékának megfelelően az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeumhoz (továbbiakban: MNM) tartozó Széchényi Könyvtárának ajánlotta fel a könyvtárat és az egész szoba berendezését, famennyezettel, a falak borításával és polcaival együtt azzal a kikötéssel, hogy a könyvtárat a Múzeum egyben tartja, és mint „Klebelsberg Könyvtárat” állítja föl. Varjas Béla a MNM főigazgatója, Jakubovich Emil pedig az OSZK könyvtárigazgatója 1933. március 16-án fogadták el az ajándékot. A rákövetkező évben az OSZK igazgatójának Fitz József könyvtárost, nyomdászattörténészt nevezték ki. Fitz József baráti kapcsolatban állt a Klebelsberg családdal, ezért az 1934-ben indult Könyvtári Szemle első cikkei között jelentette meg saját tollából a Gróf Klebelsberg Kunó mint olvasó című cikket. Ebben Fitz, a néhai miniszterről, mint bibliofil emberről, a könyvtárról pedig, mint Klebelsberg arcképről ír. Az OSZK Kézirattárának 45/355 sz. fondjában található Klebelsbergné reagálása a Szemlében olvasható cikkre, melyben a következőt írja: „Megcsodáltam milyen mesterien megérezte első látásra azt a nagy harmóniát, melyet az én jó uram maga körül teremtett, s mely lényéből fakadt. Tiszta, gyönyörű derűs akkord volt az élete. Az elárvult kedves könyvtár is csendes, csak ahhoz van szava, ki megérti a lelkét. Boldog vagyok, hogy nem lesz örökös némaság sorsa, hogy tovább élhet majd a Nemzeti Múzeumban, és elmondhatja, hogy az kié volt, az minden erejét arra adta, hogy nemzetét emelje.” A MNM 1934-ben megvette a Nemzeti Lovarda melletti palotát, melynek egyik szobája Fitz József szerint, „Klebelsberg Könyvtárnak volt kiszemelve.”

Az 1934 és 1944 közötti időszakban semmilyen információnk nincs a könyvtár sorsáról. Klebelsbergné mostohahúgával keveházi Kováts Mártával tavasztól őszig a hidegkúti kúriában élt, az év többi hónapjaiban édesanyjuk Reviczky utcai lakásában. A hidegkúti épületek közül az egyiket – a saját lakrészük és a könyvtár kivételével – bérbe adta a Stein házaspárnak, a másik épületrészt pedig a cserkészek használták. A német megszállás idején Klebelsbergné és húga 1944 márciusában kiköltöztek a kúriába, ahol először a Wermacht katonái szálltak meg, majd a Szálasi-katonák. December 24-én az oroszok bejövetelekor a német és a magyar katonák helyét környékbeli civilek váltották föl. Ebben az időben Klebelsbergné a könyvtárszobában rendezkedett be, amely leírása szerint a bérlők sokfélesége ellenére „csodálatosan érintetlen maradt”. Ennek oka, hogy Grunszky alezredes aláírásával, az oroszok egy táblát helyeztek el a könyvtárszoba ajtajára, ezzel a felirattal: „Ezt a könyvtárat, mely nemzeti érték, segítsd elvtárs megmenteni, és ne hozzál ki belőle könyvet!”. Amikor az oroszok beszállásolása csökkent, de a villa biztonságosnak még nem volt mondható, a máriaremetei szervita rend priorja engedélyezte két páternek és két testvérnek, hogy a villába költözzenek.

1944 végén, a háború után, újra indult az élet Magyarországon, amit főleg a napi túlélésért folytatott harc jellemzett. 1945 után a politikai határozta meg a társadalmi berendezkedést, és ezzel megindult Közép-Európa betagolódása a szocialista világrendszerbe.

A MTA K828 201/1945 számú dokumentumából derül ki, hogy még ebben az évben Klebelsbergné mostohatestvérét, ifjabb keveházi Kováts Gyulát, a vallás és közoktatásügyi miniszter a MTA könyvtárába rendelte szolgálattételre. A dokumentum 1945. szeptember 18-dikai keltezésű. Ebben Melich János a MTA főkönyvtárnoka – tekintettel arra, hogy a család hidegkúti otthonából szinte lehetetlen a napi bejárás az Akadémiára – szívességből és a néhai miniszter iránti tiszteletből engedélyezte Kováts Gyulának, hogy a nyugdíjazásáig fennmaradó nyolc hónap alatt Klebelsberg Kunó könyvtárának katalógusát készítse el. A szakmai munkában Simonyi Dezső könyvtáros volt Kováts Gyula segítségére. 1945. február 26-dikán adta ki az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 530-as sz. rendeletét, amely a fegyverszüneti egyezmény egyes kitételeinek igyekezett érvényt szerezni. A Moszkvában megkötött szerződés 16. pontja szerint a közéletet és a sajtót meg kellett tisztítani a fasiszta szellemiségtől. Faust Imre vezetése alatt a Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét Összeállító Bizottság 1945-46-ban négy jegyzéket adott ki. A beszolgáltatás elmulasztóinak pénzbüntetést és elzárást helyezett kilátásba a rendelet. Feltehetőleg ennek köszönhető, hogy a MTA Kézirattárában Ms 5461/88 számon található Klebelsberg könyvtár-leltárban a szovjetellenes és antidemokratikus könyvek nem találhatóak, vagyis a katalógusba csak a ’rendszer-tiszta’ könyvek kerülhettek. A könyvtárban található fasiszta könyveket azonban nem szolgáltathatták be, ugyanis az 1949-es, Keresztury neve alatt, a MTA Kézirattárában található feljegyzés szerint 4.000 példány könyv található még a könyvtárban. Simonyi 1945. október 8-dikai jelentésében számol be arról, hogy a munka célja „a MTA által kiadandó katalógus elkészítési lehetőségének megállapítása”. Megállapítja, hogy „a könyvtár állománya hozzávetőleges becslés szerint meghaladja a 6.000 kötetet, melyből a könyvtár helyiségben kb. 5.000 kötet van felállítva, a többi vegyesen (kötve-fűzve) egy külön helyiségben van elraktározva”. A könyvek jegyzékének másolati példánya csak „O” betűig van meg a MTA Kézirattárában. A jegyzék 1872 bejegyzést, ennek megfelelően 1872 példány könyvet jegyez. Ezek – már megrostált változatukban – témájukat tekintve főleg kulturhistorikai jellegű művek. Számos példány – a jegyzék szerint – dedikációval ellátott.

Klebelsbergné 1946-ban a Szervita Rend magyarországi tartományfőnökével, aki egyben a máriaremetei rendház priorja is volt, a MNM és az OSZK igazgatóival alapítókként életre hívták a Gróf Klebelsberg Kunó alapítványt. Az alapítólevél az OSZK Kézirattárában található. Az Alapítvány tartalmilag 22 pontból áll, és minden szempontból megfelel a jog előírásainak. Klebelsbergné az Alapítvány vagyonának körébe utalja a Pesthidegkút, Templom utca 12. szám alatt található 162-es és 163-as helyrajzi számú ingatlanokat, továbbá a könyvtárat, azzal a feltétellel, hogy az alapítólevél a garancia a könyvtár OSZK-nak való átadásához. A jövőbeni átadásig azonban a máriaremetei rendház szerzetesei a novíciák képzésében igénybe vehetik. Az alapítólevél 3. pontja szerint a könyvtár beszállítására az OSZK-ba vagy a könyvek muzeális értékűvé válásakor kerülhet sor vagy az Alapítvány kuratóriumának erre vonatkozó döntése alapján. Az alapítónőt kötő bérleti szerződésről a 4. pont rendelkezik. Sem a könyvtár, sem az ahhoz tartozó adminisztrációs szoba, az alapítást tevők egységes véleménye szerint nem képezhet zárt részt, azt a szervita rend novíciusai szabadon használhatják, de csak helyben olvasással. A 11. ponttól a 15-ig az anyagi kötelezettségvállalás kerül részletesen megállapításra. A 14. pont értelmében gróf Klebelsbergné haláláig életjáradékra tart igényt, melyet a szervita rend fizet. A 15. pont szerint semmilyen változtatás nem eszközölhető sem a házon, sem a parkon. A 18. és 19. pont szerint az Alapítvány, számolva a könyvtár jövőbeni kiválásával, fenntartja kulturhistorikai célkitűzéseit, melyek keretében a Klebelsberg család is állandó érintkezésben maradna többek között a Fővárosi Szabad Egyetemmel vagy a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Munkás Egyetemével. Ennek érdekében az Alapítónő kulturális körkirándulások megszervezése mellett előadások vagy magyarázó beszélgetések tartásától sem zárkózik el. A 19. pontban az elnökség megválasztásáról és a szavazás rendjéről esik szó. A 20. pontban kerül megfogalmazásra az a jogos félelem, mely szerint, ha a szervita rend egyházpolitikai okokból nem lesz képes az Alapítványt tovább gondozni, akkor ez a jog, illetőleg kötelezettség a MNM kizárólagos joga és kötelessége lesz, azzal a kitétellel, hogy ebben az esetben a kultúrhistorikai tudósképzés, mint az Alapítvány kizárólagos rendeltetése lép életbe. Amennyiben viszont a szervita rend bevonását a körülmények újra lehetővé teszik, úgy az Alapítvány eredeti alakjában lesz visszaállítandó. Az utolsó pontokban a járulékos kérdésekről határoznak az alapítók. Klebelsbergné ugyan Életutunk könyvében így ír az Alapítványról: „a Sors elibém is így fog állni. Először oda kellett adnom élettársamat, boldogságomat. Azután meghiúsította, hogy a hidegkúti objektumból a népművelés és nevelés céljára férjem nevére alapítványt létesítsek.”, mégis az Alapítólevél egyes pontjai bizonyíthatóan teljesedésbe mentek át, amiből arra következtethetünk, hogy az Alapítvány él, céljai megvalósítása csak idő kérdése.

Lépjünk még vissza a könyvtár sorsához. 1948 nyarára a politikai és gazdasági hatalom a kommunisták kezébe került. A Klebelsberg kúriát 1948-ban Pesthidegkút elöljárósága közvetett úton a Városi Vármegyei és Községi Alkalmazottak Országos Szövetségének (VAOSZ) utalta ki, hogy ott pártiskolát hozzon létre. Klebelsbergné 1949. április 20-dikán az OSZK főigazgatójához, Varjas Bélához fordult segítségért utalva az 1946-os alapítványi rendelkezésre, kérte, hogy a „Magyar Nemzeti Múzeum várományosi jogait folytassa” tovább, és „az iparművészetileg szépen kivitt muzeális darabot képező könyvtárszobát” – Klebelsbergné halála után – az OSZK-ban a maga érintetlenségében állítsa föl. Klebelsbergné erről igazolást is kért levelében.

1949. május 17-dikén Varjas Dobrovits Aladárhoz a MNM elnöki tanácsosához fordult, hogy a kért igazolást kiadhassa. Dobrovits Aladár 1949. május 26-án járult hozzá az igazolás kiadásához. A továbbiakban az Életutunkból tudjuk meg, hogy: „Amikor a szakszervezeti iskola beköltözött a kúriába, a könyvtárszoba és annak előszobája nem volt a bérleményben. […] egy napon lehívattak az irodába, mondván, hogy itt van Kéky, a Széchényi Könyvtár igazgatóhelyettese, és velem akar beszélni. Azzal kezdte, hogy az iskolának szüksége van a könyvtárszobára, ezért a könyveket hamarosan el kell szállítani. A múzeumnak oly kevés helye van, hogy a könyveket elhelyezni nem tudják, ezért visszaadják az ajándékot. Ki fogják választani azokat a könyveket, amelyek a Széchényi Könyvtárban nincsenek meg, a többit értékesítsem. Ehhez több antikváriust is ajánlott. Mindjárt időpontot is kívánt, amikor a mondottakat elszállítják. Ez a váratlan lépés meglepett. Ezért azt feleltem, hogy addig választ nem adok, míg Varjas igazgatóval nem beszélek. El is mentem Hozzá, de ő mereven ugyanezeket mondta.

Klebelsbergné ekkor a MTA főkönyvtárnokához Kersztury Dezsőhöz fordult és felajánlotta a 4.000 kötetből álló könyvtárat, megvételre. Kötetenként 4 Ft-t ajánlott, így a könyvtár egészéért 16.000 Ft-t kért az özvegy. A MTA Kézirattára Ms 5461/89 számon tartja nyilván azt a feljegyzést, melyben Keresztury jelenti, Simonyi Dezső könyvtárossal a könyvtárat átnézette: „A könyvek ép állapotban vannak, nagy részük értékes kötésben. Simonyi feljegyzés szerint a könyvtár helyiségére a pártiskola tart igényt, és ezért a könyvek elhelyezéséről sürgőssé válik a döntés. A könyvtár kb. 4.000 kötetnyi anyagot tartalmaz, egyharmad része igen hasznosan egészítené ki az Akadémiai Könyvtár állományát, további harmad része pedig értékes csereanyagként lenne elhelyezhető egyenlőre duplumtárunkban.”

A vételárat – Keresztury kérésére – a Grill könyvkereskedés tulajdonosa Gergely Rudolf szakvéleményezte. Gergely Rudolf a négyezer kötet kétharmadának vételára tekintetében a 10.000 Ft-t reálisnak tartotta.

Molnár Erik moszkvai nagykövet neve alatt 1949. december 12-dikén a következő feljegyzés maradt fenn a MTA Kézirattárában Ms 5461/187 számon: „A felajánlott Klebelsberg-könyvtárban haladó műveknek nyoma alig van. Sok az esztétikai, művészettörténeti munka, elég gazdag a könyvtár magyar történeti művekben. Olcsó áron, például kötetenként 1 Ft 50 fillérért a könyvtár megvétele javasolható.” Szintén a MTA Kézirattárában található RAL 301/1949 számon az a dokumentum, amelyben a MTA elnöke meghatalmazza Voinovich Gézát és Keresztury Dezsőt, hogy Klebelsberg könyvtárát átvegyék és érte 8.000 Ft-t az özvegynek megfizessenek. A meghatalmazás 1949. december 15-dikén kelt.

A MOL XIX-J-19-a fondjában található az a levél, melyben Klebelsbergnét 1949 decemberében a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége is felkeresi, hogy a 13/1949. sz. törvényerejű rendelet szerinti, a magántulajdonában lévő képzőművészeti műtárgyait szolgáltassa be. Így kerül az állam tulajdonába Karvalovszky Bertalan és Balló Ede Klebelsberg portréja.

            Nem sokkal 1949 karácsonya előtt közli Keresztury Dezső a MTA főkönyvtárnoka Klebelsbergnével, hogy a könyvtár megvételétől azért kell elállnia a MTA-nak, mert az OSZK újra fellépett vételi jogával, mely az 1933-as felajánlás szerint elsődlegesen a Nemzeti Múzeum jogutódját illeti. Klebelsbergné megjegyzi életrajzi könyvében, miszerint a MNM telefonon adott hírt arról, hogy el tudja helyezni a könyveket. Ennek köszönhető az OSZK Irattárában 215/1949 számon nyilvántartott, és 1949. december 22-én kelt irat, amelyben Varga Sándor Frigyest az OSZK könyvtárnokát meghatalmazza Varjas Béla, hogy Klebelsberg Kunó könyvtárát szállítsa be, és az ezzel kapcsolatos szükséges intézkedéséket tegye meg. Az utolsó hivatalos dokumentum a könyvtár ügyében szintén az OSZK Irattárában található a fenti meghatalmazással egy számon, egy kötegben. 1949. december 23-dikai az a jegyzőkönyv, amelyet Pesthidegkúton vesznek fel, a Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezete Ságvári Iskolája Templom utcai helyiségében. Az OSZK-t Varga Sándor Frigyes, a szakszervezetet pedig Érsek György képviseli. A jegyzőkönyv szerint: „Az özvegy Klebelsberg Kunóné által zárva hagyott könyvtárhelyiséget Érsek György, mivel a kulcsokat nem sikerült megszerezni, felnyittatta. A könyvtárszobát az OSZK tisztviselői nyitva találták. Dr. Varga Sándor Frigyes könyvtárnok átvette az OSZK részére a könyvtárszobában talált 4720 darab könyvet, füzetet és folyóiratot, egy kis köteg töredéket, egy csomag irományt és vegyes aprónyomtatványt, egy darab fényképalbumot, két darab tekercset, három db. keretezett képet és egy darab szobrot. Érsek György iskolavezető átvette a könyvtárszobát beépített könyvtári polcozatával, a kulcsokkal és egy db. kislétrával, úgyszintén átveszi a könyvtárszobában talált 14 üveg régi befőttet és 25 kis doboz konzervet.”

Az 1949. december 24-től 1953-ig terjedő időszakról semmilyen írásos feljegyzéssel nem rendelkezünk. Tény azonban, hogy – a fent említettek szerint – az OSZK 1953-as B jelű gyarapítási naplójában kisebb nagyobb megszakítással 792, Klebelsberg könyvtárából származó könyv található. A gyarapítási naplóból kiderül, hogy a Klebelsberg Könyvtárból származó könyvekből 479 példány lett a törzsgyűjteménybe beépítve. A fennmaradó 313 könyvből 109 példány a ’fölös példányok’ közé került, 144 db könyv a ’Zárt Osztályra’, 46 könyv pedig ’kölcs.’ megjelöléssel ismeretlen helyre került, végül pár kiadvány az olvasóterembe, a plakát- vagy térképtárba. A ’Zárt Osztályra’ került könyvek nem kaptak jelzetet, és míg a zárt anyagot az 1960-as években felvették a törzsállományba, addig a Feldolgozó Osztályról kikerült, de számot/jelzetet nem kapott könyvek az Országos Könyvtári Központ jogutódjához a Népkönyvtári Központhoz kerültek. Ez utóbbi könyveknek a sorsáról csak feltételezésekkel szolgálhatunk, tekintettel arra, hogy a könyvek a Népkönyvtári Központon át az ország 35 könyvtárába vagy külföldre is kerülhettek.

Munkánk során további 7 db könyvről szereztünk tudomást, amelyeket az OSZK Fölöspéldány-raktárában találtunk és ma a Klebelsberg Kunó Emléktársaság tulajdonát képezik. Az átadás-átvételre 2005. február 9-én került sor.

Mindezek alapján, figyelemmel az 1946-ban életre hívott Gróf Klebelsberg Kunó Alapítvány céljaira, valamint az OSZK-ban található klebelsbergi 'könyvalapra” kézenfekvőnek látszik a ­– ma zilált jogviszonyok közt lévő – egykori Klebelsberg kúria ’hivatása’: legyen kulturhisztorikai kutatóközpontja a jelenleg is működő Collegium Hungaricumoknak.

 

 

Gróf Klebelsberg Kunó, (Magyarpécska, 1875. november 13–Budapest, 1932. október 11.) vallás- és közoktatásügyi miniszter 1922-1931 között.

Huszti József: Gróf Klebelsberg Kunó életműve, Budapest (1942) 13. és 16. o.

Életutunk, gr. Klebelsberg Kunóné visszaemlékezései (szerk. dr. Máriaföldy Márton), Szeged (1992) 94. o.

Varjas Béla (Esztergom, 1911. január 11-Bp., 1985. április 5.) irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora. Klebelsbergné Életutunk című könyvében azt írja, hogy a MNM főigazgatója volt Varjas, de ebben az időben a Kölcsey Ferenc Reálgimnáziumban kisegítő tanára.

Jakubovich Emil (Győrasszonyfa, 1883. jan. 8- Bp., 1935. december 27.) paleográfus, nyelvtörténész, a MTA tagja.  1931-1934 között az OSZK igazgatója.

Fitz József (Oravicabánya, 1888. március 31-Bp., 1964. szeptember 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész, az irodalomtudományok kandidátusa. 1934-től az OSZK igazgatója.

Fitz József, Gróf Klebelsberg Kunó mint olvasó, in: Könyvtári Szemle 2. (1934) 11-12. o.

Életutunk, 92. o.

Életutunk, 87. o.

U. o., 88. o.

Gróf Teleki Géza (Bp., 1911. november 27- Washington, 1983. január 5.) geográfus-geológus, egyetemi tanár, miniszter. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormányban 1944. december 22-től 1945. november 15-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Melich János (Szarvas, 1872. szeptember 16-Bp., 1963. november 20.) nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a nyelvészeti tudományok doktora. 1943-47-ig az MTA főkönyvtárnoka.

A MTA könyvtárosa.

Keresztury Dezső (Zalaegerszeg, 1904. szeptember 6-Bp., 1966. április 30.) irodalomtörténész, író, költő. 1945. november 15-től 1947. március 14.-ig a Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1949-től az OSZK Kézirattárának munkatársa.

MTA Kézirattár K 828 235/1945.

OSZK Kézirattár 1949.

OSZK Irattár 215/1949.

Dobrovits Aladár (Bp., 1909. október 15-Bp., 1970. árpilis 3.) művészettörténész, egyiptológus, muzeológus, egyetemi tanár, a művésztörténeti tudományok doktora. 1949-ben a MNM Elnöki Tanácsának tagja.

OSZK Irattár 849/1949.

1949 decemberében.

MTA Kézirattár Ms 5461/84.

MTA Kézirattár Ms 5461/89.

Molnár Erik (Újvidék, 1894. december 16-Bp., 1966. augusztus 8.) történész, közgazdász, filozófus, politikus, a MTA tagja. 1948-49-ben moszkvai nagykövet. 1953-54-ben a Legfelsőbb Bíróság elnöke.

Voinovich Géza (Debrecen, 1877. március 14-Bp., 1952. szeptember 20.) irodalomtörténész, esztéta, a MTA tagja. 1935- 49-ig a MTA főtitkára.

1. András a szolgalegény, 1-3. kötet, Pest 1857.; 2. Francia-magyar és francia-magyar nyelv szótára, Bp. 1887.; 3. Kornis, Julius, Ungarn in der europäischen Kultur, Bp. 1940.; 4. Meller, Simon, Peter Vischer der Ältere und seine Werkstatt, Leipzig 1925.; 5. Reviczky Gyula Összes költeményei, 2. kötet, Bp. 1895.; 6. Szarka Géza, Elnémult ajkak, Bp. 1929.; 7. Vargha Gyula, Hamvadó tüzek, Bp. 1927.