Klebelsberg kastély
A kastély
„Nagyon szép világ volt ott, amikor a kastély már kész volt.” … „Pesthidegkút nagyon sokat köszönhet gróf Klebelsbergnek. Nagy jótevője volt a községnek.”
A mai Klebelsberg-kastény helyén a török uralom utáni időkben a földesúr gazdatisztje által lakott urasági udvarház, valamint a földesúr vendégháza állt. A török után Hidegkút új birtokosa, Kurcz János Ignác báró az udvarházhoz tartozó gazdaságot serfőző házzal bővítette, amelynek kúttal rendelkező pincéje szolgált az ún. érlelő pincének. A XVIII. század második felére a Szunyogh-család – bizonyítva Mohács előtti tulajdonjogukat – visszaszerezte Hidegkutat, de ők sem laktak itt, az udvarház továbbra is gazdatiszti lakás maradt. A nemesi birtok a rajta álló ingatlanokkal a XIX. században került a Parsch-család tulajdonába oly módon, hogy a tulajdont megszerző Parsch gazdatisztje volt az elszegényedett földesúrnak.
Klebelsberg Kunó gróf és felesége 1923. november 17-én a Parsch család leszármazottjától, Parsch Valentinától és férjétől, Gyulay Sándortól – Pesthidegkút főjegyzőjétől – vásárolta meg az 1384 nöl belső telekből, 677 nöl udvarból és a rajta álló épületből álló ingatlant. A tulajdonjogot nem Klebelsberg, hanem felesége, Botka Sarolta jegyezte.
A házaspár az udvarházat igényeik szerint építtette át, az udvarból és a belső telekből pedig gyönyörű parkot alakíttatott a kastély köré. Az előbbi a teljes, a 20. századi igénynek megfelelő komfortot jelentette, azaz vezetékes vízszolgáltatást, központi fűtést, a hozzátartozó szellőző berendezésekkel, két-két fürdőszobával, és WC-vel. A fürdőszoba fényűző berendezését fürdőszobapolc, szappantartó pohártartó, kádbelépő, fayance mosdó, öntöttvas-kád jelentette.
A kastéllyá varázsolt egykori udvarházat négy fafűtéses Zsolnay-cserépkályha fűtötte ki. A házaspár szobáihoz könyvtár, ebédlő, szalon és télikert tartozott. A konyhát mosogatóasztallal, kétmedencés mosogatóval, csepegtető tálcával szerelték fel, az egyik melléképületből pedig sofőrlakást alakítottak ki garázzsal, szenet tároló pincével, mosókonyhával. Az épület alatt lévő kút vizét pedig motoros szivattyúval vezették a kastélyba.
A kastélyudvar díszkútja kovácsoltvas oszlopdíszeket kapott, a park pergolával gazdagodott, ahol galambdúcot, kutyaházat, virágtartóládákat is elhelyeztek. Az öntözést locsolóvezeték és kiépített csapok biztosították.
A bejárati kapun a Klebelsberg család kovácsoltvas címere jelezte a tulajdonost.
A tervezést, az építkezést végzők munkaszerződésekből kitűnik, hogy a szakemberek – pl. vízvezeték-, villanyszerelő, burkoló, stb. – a fővárosból jöttek, a napszámos munkát – a kertrendezést, a takarítást, illetve az építési anyag fuvarozását – azonban helyi lakosok végezték.
Munkát kapott pl. Sefcsik Ferenc asztalos, Fábró Ferenc kőfaragó, Heidenreich János kovács, Csörgő János bádogosmester. A helyi ácsokat Kellner Mátyás, Kellner József, Gutmayer János, Németh György képviselte, a helyi kőműveseket pedig Balázs József, Szikora József, Kretz Mihály, id. és ifj. Szabados József, Kellner Ferenc, Müllner József, Hellenbrand Mátyás, Szauer József. Az építőanyagot – többek között – Hotz, Balázs fuvaros szállította.
A hétfőtől szombatig tartó napszámos munkát Bauer József, Bauer Ferenc, Gephardt János, Gutmayer Mátyás, Gutmayer József, Holtzinger Lőrinc, Helter Simon, Bauer Miklós végezte. A község felnőtt leányai, illetve az asszonyok leginkább segédmunkások voltak pl. a kőművesek mellett vagy az éppen újjáépült kastély takarítását végezték el: Gephard Mária, Bauer Józefné, Sefcsik Józsefné, Gutmajer Mária, és Teréz, Etzenhoffer Róza, Hoffbauer Andrásné, Bauer Mária.
Klebelsberg és felesége 1926-ban költözött Pesthidegkútra. Még ebben az évben a község díszpolgári címmel tisztelte meg Klebelsberg Kunót és nevezte el róla a falu főutcáját, a Budai utat. Botka Sarolta pedig egy, akkor még névtelen utca névadója lett.
A 2. világháború után, a „fasisztának” kikiáltott Klebelsberg Kunó gróf utca névadója nem lehetett, ezért 1945-ben átkeresztelték Pesthidegkút főutcáját Ady Endre útra, 1961-ben pedig Hidegkúti útra. A Sarolta utcából, jóllehet akkor már senki nem emlékezett arra, hogy egykor Klebelsberg feleségéről nevezték el, 1964-től Galóca utca lett azon indokkal, hogy a II. kerületben már van Sarolta utca.
Férje elvesztése után Sarolta asszony 1949-ig élt a kastélyban. Az államosításkor két szobát még meghagytak neki, 1951-ben azonban a Csongrád megyei Okányba telepítették ki.
1956-ban a forradalom napjaiban a pesthidegkúti nemzetőrök főhadiszállása volt a kastély, a forradalom leverésekor a menekülő forradalmárok fegyvereiket a parkbeli ászokpincében rejtették el. Az őket üldöző szovjet tankok pedig a lepusztított kastélyparkba kvártélyozták be magukat.
1950-ben az ingatlant juttatás címén a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) kapta meg, és szakszervezeti üdülőt, iskolát működtetett az épület együttesben, majd elcserélte a II. ker. Tárogató út 2-4. sz. alatti ingatlanra. A cserét követően a Pest megyei fenntartású Rókus Kórház Pszichoterápiás Osztálya alakította át az épületet igényei szerint. A rendszerváltást követő többszöri, bizonytalan hátterű tulajdonosváltás a kastély rohamos pusztulásához vezetett hajléktalanok tanyájaként, drogosok menedékeként: a Zsolnay-cserépkályhákat összetörték, az ajtókat leszaggatták, a lépcsőházi korlátot kitörték, a kerti szobrokat ledöntötték. Mire ismét állami tulajdonba került, és őrző-védő szolgálattal őriztetett, életveszélyessé vált az üresen álló épületegyüttes. A cserepeket felverte a gaz, a tető beázott, a felszedett parketta és a falak nedvesedtek, kitört ablakok üvegcserepei és szemét, piszok volt mindenütt. Pusztult és pusztították. Egyedül a park őrzött meg valamit a múlt szépségéből és méltóságából.
2013-ban az Orbán-kormány úgy döntött, hogy meg kell menteni Klebelsberg Kunó gróf miniszter egykori pesthidegkúti otthonát. 1,15 milliárd forintból újult meg az épületegyüttes és a kastélypark, amelyet 2017. június 17-én, az átadási ünnepség keretében Esterházy László katolikus esperes-kanonok, Kovács Gergely református lelkipásztor és Fodor Viktor evangélikus lelkész áldott meg.