Közigazgatás

   A falu közigazgatása 1711. június 11-vel kezdődött, amikor a telepítő földesúr meghatározta az első telepesek kötelező szolgáltatásait. Ami a kis közösség helyzetére vonatkozott, csak annyi, hogy: „Senki az uraság beleegyezése nélkül a faluból el nem költözhet. Amennyiben maga helyett megfelelő, megbízható munkaerőt biztosít, akkor is köteles az előre megállapított költözési költségeket megfizetni.” — Feltehetően ekkor még az intéző foglakozott ügyes-bajos dolgaikkal, bíró kinevezésére a későbbi években kerülhetett sor.

   Feltételezhetjük azt is, hogy a lélekszámban gyarapodó falu leginkább tekintélyre vergődött telepes-jobbágya lett az első bíró, az, aki elsősorban az uraságot képviselő intézőnek felelt meg. A bíró-választás kezdetére és módjára dokumentum hiányában nem tudunk válaszolni, nem tudjuk, hogy a bírót eleinte a földesúr választotta ki a falu három jelöltje közül, vagy fordítva történt, mint ahogy azt sem, mikor nyerték el a jogot Hidegkút jobbágyai, hogy maguk válasszanak bírót maguk közül.

   A falu közigazgatásáról biztos adataink csak a 19. századból állnak rendelkezésre, amikor bírót - aki a helyi viszonyok között tekintélyes, köztiszteletben álló családból származott - már a járási szolgabíró három jelöltje közül választották. Az első időkben évente, a 19. század utolsó éveitől háromévente. A választás nem jelentette azt, hogy mindig új személy került a bírói székbe, ellenkezőleg. Gyakran előfordult, hogy némelyik bírónak sikerült több éven át megőrizni első helyét a falu vezetésében. 1896-ig a bíró mentesült a helyi adó fizetése alól, s igen csekély javadalmazásban is részesült. Ez évtől azonban neki is adóznia kellett, ezért addigi 50 ft-os fizetését 70 ft-ra emelték. A kiegyezéstől a 2. világháborúig kb. nyolc család 25 bírót adott a falunak. Munkáját négy, később hat ún. bizalmi férfiú - esküdtek - segítették .

   A 19. század végén, az 1886-ban szentesített XXII. törvénycikk rendelkezett a községekről, jogaikról és teendőiről, a községi képviseletről (A község az önkormányzat jogát képviselő-testülete által gyakorolja. 32. §); a községi képviselő-testület működéséről, feladatairól és gyűléseiről. A törvény VI. fejezete pedig a községi elöljáróság működését, feladatait írta elő. Meghatározta az elöljárók, tisztviselők, alkalmazottak fizetését, választásuk vagy kinevezésük módját. A megválasztottnak esküt kellett tennie:

„Én N. N. esküszöm, hogy a hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem. Isten engem úgy segéljen!” — Ha a megválasztott azt állítaná, hogy az eskü vallása meggyőződésével ellenkezik, következő fogadalmat kell tennie: „Én N. N., ünnepélyesen fogadom, hogy a hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal fogom teljesíteni.”

   A VII. fejezet az elöljáróság és képviselők felelősségét határozta meg. E szerint az állami és a megyei közigazgatás rendeleteinek végrehajtásáért a bíró és a jegyző felel (89. §). A községi elöljáróság intézkedései felett a felügyelet és ellenőrzés jogát elsősorban a képviselő-testület, másodsorban a főszolgabíró gyakorolja.

   A IX. fejezet a községi háztartásról rendelkezik, egyik legfontosabb előírása, miszerint: A községnek és a községi felügyelet alatt álló intézeteknek ingó és ingatlan vagyonát minden évben leltározni s a leltárt a községi zárszámadáshoz kell csatolni. (109. §); valamint, hogy  a község törzsvagyona csonkítatlanul fenntartandó. (110. §).

   Hidegkút, majd 1900. január 1-től Pesthidegkút közigazgatása 1949. december 31-ig, azaz az önálló község, majd nagyközség fennállásáig lényegében az 1886:XXII. tc. rendelkezései szerint működött.