18-20. század

 

Kurtz János Ignác báró, királyi kamarás, miután lefizette Hidegkút birtokáért a fegyverváltságot, a Fekete-erdő, a Rajna vidékéről, illetve az osztrák tartományokból hívott telepeseket birtokára. A szerződés, melyet végül 10 telepes családfővel kötött intézőjén keresztül, megteremtette Hidegkút újkori történetének alapját.

A telepesek pontosan kijelölt területet kaptak, amelyet saját tetszésük szerint, de a legjobb tudásukkal kellett művelniök – s három adómentes év elmúltával a terméstől függetlenül kellett a kilenced fizetni: minden ház után hat, minden lakos után két guldent. Mineden ház két-három disznót igyen makkoltathatott az uraság tölgyesében, ennél több után már természetben adóznia kellett. Ha szőlőültetésre támadt kedve a telepesnek, hét év után kellett tizedet fizetnie. A hidegkúti telepes, immár jobbágy nem költözhetett szabadon – távozása esetén megfelelő, megbízható munkaerőt, helyettest kellett maga helyett állítania, a költözési költség lefizetése mellett.

Kemény, de nem teljesíthetetlen feltételek – amit bizonyít, hogy a 18. századtól, ha lassan is, de gyarapodik Hidegkút, lakosokban, javakban egyaránt. A természeti környezet kiugró lehetőséget nem biztosít: a szőlő nem igazán ide való, Hidegkút nem is sorakozik fel a Buda környéki borok jó hírét növelő községek sorába.

A földművelés keretében az állattartást lehetővé tevő takarmány, a kertgazdálkodás keretében a zöldség, a burgonya – de különösen a gyümölcstermesztés ami megélhetést biztosít a családoknak: a tej, tejtermék, gyümölcs, zöldség piacot talál Budán, Óbudán. A városi vámsorompó sem mindig akadály, hiszen a helybeliek számos, az óbudai piacra vezető gyalogösvényt ismernek a hegyen át.

A hidegkúti fuvarosok nemcsak a városi építkezésekhez szállították a helyben bányászott kővet, homokot és kavicsot, hanem Buda borszállításában is kivették részüket.

A 18. század a gyarapodás évszázada, amikor a lakosság lélekszámának növekedését belső csapások – járványok – ritkítják, a létrehozott anyagi javakban pedig tűzvész pusztít – ezek azonban kiheverhető, pótolható veszteségek. A lakosság, az egyes családok folytonossága nem szakad meg. Az első telepeseknek ma is élnek leszármazottai Pesthidegkúton.

 

Telepesszerződés 1711. július 5.

 

A mai napon én, mint földesúr, az alulírottakkal a következő szerződés kötöm:

Mint Hidegkút tulajdonosa, átengedek nekik pontosan kijelölt és rögzített területet, melyet saját tetszésük szerint és a legjobb tudásuk szerint művelnek meg. Eltekintve a bő vagy gyenge termés utáni kilenced beszolgáltatásától, három évig minden más beszolgáltatási kötelezettség alól mentesülnek. Ennek a határidőnek a lejáratával minden ház után hat guldent, minden lakos után két guldent kell fizetni.

- Fát, a ház szükségletének megfelelően, kiutalok. Azonban a ház építéséhez szükséges szép, egészséges tölgyfát kivágni mindaddig, amíg más, nem értékes fával pótolni lehet, tilos.

- A makk érésekor minden ház két-három hízó disznót a tölgyesben legeltethet. Ha viszont a tulajdonosnak több disznója van, akkor bizonyos értékű beszolgáltatásra kötelezem, éspedig házanként két pár tyúkot és két kacsát kell beadnia.

- Ha valaki szőlőt akar telepíteni, akkor a termésből hét évig nem kell semmit beszolgáltatnia. Utána azonban tizedet kell beadnia.

- Senki az uraság beleegyezése nélkül a faluból el nem költözhet. Amennyiben maga helyett megfelelő, megbízható munkaerőt biztosít, akkor is köteles az előre megállapított költözési költségeket megfizetni.

- A szőlőből a tizedet mindaddig be kell adni ameddig a szőlő jövedelmet hoz. Azután még egy negyedévig szabadon lehet a bort kimérni.

- A birtokomra ugyanúgy kell vigyázniok, mint a sajátjukra. Idegeneknek tilos a vadászat. Mindenáron meg kell őket akadályozni a vadejtésben. Ha egyszeri felszólítása nem engedelmeskednek, a puskát el kell venni tőlük. Minden elkobzott puskáért egy gulden ötven krajcárt fizetek.

Kelt Budán, 1711. július 5-én.

 

Báró Kurz János Ignác                             Nicolaus Paur

L(atus) S(igillum)                                     Andre Halbwachs

                                                             Martin Rohabicz

                                                             Mathias Holtzinger

                                                             Franz Kuhlenhafer

                                                            Joseph Hueber

                                                            Gottfrid Hueber

                                                            Andre Schaufelner

                                                           Jakob Schenfelner

                                                           Martin Kalstermayer

                     

Miután egyiküknek sincs pecsétnyomója, felkérjük M. Hinsmannt, hogy a szerződést mindannyiunk nevében aláírásával hitelesítse.

Carl Philipp Schwarz                                                   Mathias Hinsmann

L(atus) S(igillum)                                                         L(atus) S(igillum)

 

Megjegyzés: a 'Latus Sigillum' a pecsét helye, (latin). Miután a telepesek írni nem tudtak, ezért nevük mellé keresztet tettek, őket képviselve Mathias Hinsmann (Hintzmann) budai polgár írta alá és hitelesítette pecsétjével a szerződést.