A Gercse templom
Schoen Arnold: A pesthidegkúti r. kat. plébánia-templom (Székesfehérvári Püspöki Levéltár. Bp. 1958)
Részlet
A mai Pesthidegkút területének határain belül a középkorban keletre Gercse, nyugatra pedig Hidegkút helység feküdt. Mindkét szomszédos község a török hódoltság idején elpusztult, illetőleg belőlük egy-egy templomrom maradt hírmondóul.
A visszafoglalás után már csak Hidegkút néven ismert terület egy részét 1702-ben báró Kurtz János Ignác kamarai tanácsos, budai kamarai adminisztrátor vette meg, aki ott (Domus Dominalis) lakot meg sörfőző házat építtetett saját használatára, s a romos falaival csupaszon ott maradt középkori templomocskát helyreállíttatta a németajkú telepesek számára, amint ez e birtoknak Kurtz halála után, annak özvegyétől való visszavételi eljárás során a pozsonyi kamara rendeletére 1722-ben Hölbling budai építőmester és Schmidt budai ácsmester által megejtett hivatalos becsléséből kitűnik. A Kurtz-pár által a mai Csúcshegy és Viharhegy között elterülő lejtős szántóföld közepén látható, némileg helyreállított templomocska reparálására Bayermann János solymári, s egyúttal hidegkúti plébános 1728-ban a Kamara útján az uralkodótól 260 forintnyi összeget eszközölt ki; ez alkalommal annak restaurálását Fortunato Prati budai kamarai építőmester végezte. Teljes képét megőrizte az a mappa, amelyet Hidegkút akkori határterületének óbudai meg solymári határaival való megállapítása céljából Prati készített 1732. július 3-án, ahol a hajdani gercsei templom egészében újjáalakítva áll az Óbuda felé vezető út mellett, míg a mai hidegkúti plébániatemplomnak akkor még romnak csak alaprajzi vázlata látható.
E helyreállított (hajdani gercsei) románkori templomocskában, amely az Erzsébetet látogató Mária tiszteletére volt megáldva, csak jó időben tartottak istentiszteletet a hidegkúti hívek számára, míg a kedvezőtlen időjárás alkalmával a mai templomot megelőző, szintén középkori templom romjai között folyt az egyházi ténykedés...
Gercse árpád-kori temploma
A gercsei templom korának meghatározását célzó régészeti feltárásokra csak a 20. század második felében került sor. Nagy Emese és Melis Katalin régészek ásatási eredményei (Nagy E.: 1956, Melis K.: 1966, 1975, 1985) bebizonyították, hogy a templom a 13. században épült, nyugati oldalán a település, déli oldalán a temető terült el. A torony és karzat nélküli román stílusú templom szentélye patkóformájú, hajója téglalapalakú déli és északi bejárattal.
Az ásatások igazolták, hogy a tatárok felégették a faluval együtt a templomot is.
Első, név szerint ismert papjának, Gerchei Péternek neve 1333-1334-ben szerepel egy pápai tizedjegyzékben.
A templomot a későközépkorban (XV-XVI. sz.) kerítőfallal vették körül.
A török uralom alatt elnéptelenedett település temploma 1595-1728 között üresen állt.
A felszabadító háborút követően Hidegkút falu birtokosa, Kurtz János Ignác báró építtette újra. A helyreállítást még az uralkodó, III. Károly is pénzadománnyal támogatta.
Fortunato de Prati kamarai mérnök tervei szerint 1732-ben restaurálták.
1772-ben jelentős átalakítást hajtottak végre az épületen: két oldalához egy sekrestyét és egy raktárt toldottak, a középkori bejáratot befalazták, újat nyitottak a nyugati oldalon. A kerítőfalat is kijavították, és részben átalakították, a régészeti felmérés szerint ekkor lett szabálytalan sokszög alaprajzú.
A templom oromzatán egy kosáríves, magasabban pedig egy kis kerek ablak emlékeztet a múltra.
Itt őrizték a hidegkúti telepesek által Maria Einsiedelnből hozott kegyképet.
Annak ellenére, hogy a szomszédos Hidegkút temploma 1752-re elkészült, s Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelték, a falusiak jó időben továbbra is a gercsei templomban imádkoztak, s csak rossz időben tértek be falusi templomukba. Papjuk minden évben körmenetet vezetett Gercsére, testi-lelki javakért imádkozni.
A terület földbirtokos családja – a Szunyogh és a Terstyánszky család – mint a templom kegyurai a templomba temetkeztek.
Az 1829-es Canonica Visitatio azonban már romtemplomként említi, s ettől kezdve már úgy szerepel a leírásokban, hogy Hidegkút falu határában „a hajdani Luszt korcsma földjén” egy „régi templom romjai” láthatók.
Harangját, oltárát, a kegyképet és a többi berendezési tárgyat a máriaremetei kápolnába vitték át.
A közel kétszáz évig romos állapotában is tiszteletet parancsoló és emlékezésre kötelező templomot társadalmi összefogással a Kulturális Innovációs Alapítvány és a Magyar Kézműves Akadémia szervezésében állították helyre eredeti formájában és funkciójában.
Újraszentelésére húsz évvel ezelőtt, 1997. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján került sor.