1939–1945

A 2. világháború utolsó hónapjai

A szovjet csapatok 1944. december 23-án éjjel Nagytéténynél elkezdték a budai oldal védelmének felgöngyölítését. December 24-én egy óra körül eljutottak a mai Hűvösvölgyi út – Budakeszi úti elágazáshoz.

A Hűvösvölgyet a riadóztatott egyetemi rohamzászlóalj védte ideig-óráig.

A budai hegyvidék lábánál az Esztergom felé előrenyomuló szovjet csapatok az elszórtan védekező, ellenálló magyar és német alakulatokat vagy felmorzsolták, vagy hátrálásra, menekülésre kényszerítették.

1944. december 26-án, a pilisi falvak elfoglalása után, Dorog és Esztergom elérésével bezárult a fővárost körülvevő külső gyűrű.

A belső ostromgyűrű körülbelül a János Kórház – Lipótmező – Pusztaszeri út vonalánál húzódott.

A főváros ostroma a pesti oldalon 1944. december 25-én kezdődött, Budán a december 25-26-diki előnyomulás és csatározások után heteken át nem történt nagyobb harci esemény, egyrészt a terepviszonyok (hegyi szakaszok), másrészt a még csekély létszámú szovjet gyalogság miatt.

Buda ostroma 1945. január 20-án kezdődött és február 11-ig tartott. A fővárosban folyó harcok nem értek véget február 12-vel. Elszórt csoportok még harcoltak, s a szovjet hadvezetés is csak február 15-én tekintette lezártnak az ostromot.

A kitörés. 1945. február 11.

Február 12-én reggel kb. 16 ezren jutottak ki a várost körülvevő hegyekbe. A menekülők egy csoportja a Hármashatár-hegyen keresztül Pesthidegkút határáig jutott el.

Az 1944. december 25-én a községet megszálló szovjet csapatok 1945. február 10-én kiürítették, hogy a környező hegyeken foglaljanak lesállást, és vadásszanak az erdőből kilépő menekülőkre.

A kitörésnél 17.000 fő esett el, az útvonalat hullahegyek jelezték. Csak azok jutottak át, akik Nagykovácsi felé menekültek és Budajenőig eljutottak.

Pesthidegkút, 1944-1945

Az 1944. esztendő második felétől körülbelül tízezerre ugrott Pesthidegkút lakosságának lélekszáma. Mindazoknak, akiknek házuk, villájuk, rokonuk, befogadó ismerősük volt a községben még idejében elhagyták a fővárost.

1944. december 25-én reggel a szovjet 2. gárda-gépesített hadtest, 80 páncélossal elérte Nagykovácsit és Pesthidegkutat. A főváros ostroma alatt Pesthidegkút a Vörös Hadsereg felvonulási területe lett. A szovjet hadvezetés a közigazgatás működését, erőforrásait, a civilek életét, javait Budapest ostromának rendelte alá. Az ezzel járó rendkívüli állapot kihirdetése pedig együtt járt a létbizonytalansággal, a katonai atrocitásokkal szembeni kiszolgáltatottsággal.

A helyi szovjet hadvezetés 1945. január 14-én rendelte ki közmunkára – tudomásunk szerint először – a hidegkúti férfiakat, időseket, fiatalokat egyaránt. Több mint valószínű, hogy ez a kirendelés még nem a híres-hírhedt malenkij robotra hurcolásról szólt, hanem sokkal inkább sáncásásra, lövészárok ásásra (vagy éppen betemetésre), halottak temetésére. Ám, nem tudjuk, hogy a hétszáz kirendeltből hányan térhettek haza, vagy estek el az ostrom alatt. 

A következő 1945. március 1-i parancs értelmében minden helybeli 16 és 55 év közötti férfi lakosnak jelentkeznie kellett hatnapi élelemmel, ásóval, lapáttal felszerelve a helyi rendőrparancsnokságon, a Soós-féle vendéglőben (ma: Hidegkúti út – Várhegy u. sarok). A parancs kilátásba helyezte, amennyiben a „család férfi tagjai nem jelentkeznek valamennyien”, akkor „a nőtagokat veszik munkára igénybe.”

A március elején elhurcolt férfiakat, fiúkat azonban már egyértelműen malenkij robotra vitték. Nem tudjuk, hogy az utcán, munkába menet még hány hidegkúti lakost hurcoltak el.

Sorsukról a közigazgatást újjászervező és vezető Pesthidegkúti Nemzeti Bizottság 1945. június 14-én kapott tájékoztatást Horváth Lajostól, a Nemzeti Bizottság tagjától. Horváth egy pesthidegkúti küldöttséget vezetett Szegedre, ahol a szovjet hadvezetés az ország egyik legnagyobb fogolytáborába gyűjtötte a Szovjetunióba hurcolásuk előtt a hadifoglyokat. A küldöttség célja az volt, hogy az itt sínylődő pesthidegkúti férfiakról hírt vigyen az otthoniaknak, illetve értesüléseket szerezzen hogylétük felől, tájékozódjon kiszabadításuk lehetőségeiről.  

A helyi szovjet katonai parancsnokság elzárkózott a kérés elől. A helyi kommunista párt pedig a foglyok kiszabadítására tett agilis, de sikertelen próbálkozásról tájékoztatta a küldöttséget. Azzal a lehetőséggel kecsegtették őket, hogy rövidesen úgyis kikerülnek a fogságból.

Pesthidegkúton az ostrom alatt bevezetett szükségállapot március végéig fennmaradt. A hónap végén egy kisebb egységet hátrahagyva kivonult a Vörös Hadsereg itt állomásozó alakulata, június végén azonban érkezett egy másik. Parancsot azonban a nagykovácsi vagy éppen a budakeszi orosz katonai parancsnokságtól is kaptak. Ez utóbbi tábornoka vezényeltette ki április 2-án a „községben létező összes lovas kocsit” közmunkára. Hiába szólt úgy a parancs, miszerint „csak háromnapi munkára lesznek fogva”, s hogy „élelmet a kocsis és a lovak kapnak”.  Lőszert, élelmiszert és - hullákat kellett fuvarozniuk az ország, leginkább a Dunántúl, területén. Sem életük, sem kocsijuk, lovuk nem volt biztonságban: az oroszok elkobozhatták éppúgy, mint a helyi kommunista pártok, következmények nélkül.

A civil lakosság tehetetlen és védtelen volt a fosztogató katonákkal szemben is. Egy helyi rendelet ugyan előírta, „csak azt az orosz katonát szabad beengedni a lakásba, akinek erre az orosz katonai hatóságtól igazolványa van”, az adott viszonyok között ezt a rendelkezést nem tudták betartani. Mint ahogy a gyakorlatban annak a rendelkezésnek sem volt foganatja,  mely szerint „az orosz katonaságnak nem szabad a lakosságtól semmit elvinni, csak az esetben, ha az orosz katonai hatóságtól erre engedélyt kaptak.”

1945. június 29-én „egy ezrednyi orosz katona” érkezett a faluba, a lakosokat egyenesen arra kötelezték, hogy kinyissák előttük kapujukat, házukat. Az ezred két nap múlva elvonult, de Pesthidegkúton azért maradt orosz katonai alakulat.

A község háborús embervesztesége 114 hősi halott.

A hidegkúti hadifoglyok száma 1946 májusában 107, a fogságba hurcolt civileké 137, de van olyan adat is, mely szerint 1946 nyarán ötszáznegyvennégy hadifoglyot, és elhurcolt civilt vártak a Szovjetunióból haza, Pesthidegkútra.