1956 október-november
1956 Pesthidegkúton – helyi események:
1.) A Köteles-csoport:
1956. október 28.
A rádióban elhangzott felszólításra Pesthidegkúton is megalakult a nemzetőrség. Nemzeti színű karszalagot hordtak, nemzetőri igazolvánnyal azonban nem rendelkeztek.
Fegyvere sem volt mindegyiknek.
A csoport létszáma kezdetben 15 fő volt, később kb. 25 fő.
Vezetőjük Köteles Lajos
Október 29 – november 3.
A csoport a tanácsházán – Községház u. 12. – állomásozott.
Október 30.
Köteles az együttműködő rendőröket hazaárulóknak nevezve elzavarta a csoportból.
Három honvédtiszt [két őrnagy, egy százados?] érkezett a Petőfi Akadémiáról és csatlakoztak a csoporthoz. Ők szerezték be a csoport számára a nagyobb mennyiségű fegyvert, és az élelmiszert. A fegyveres csoport tagjait pedig fegyverforgatásra és térképismeretre tanították.
November 1 – november 2.
Eisemann János Köteles helyettese.
November 3.
A Köteles-csoport a tanácsházáról a SZOT-üdülőnek használt egykori Klebelsberg-kastélyba tette át székhelyét. Az irodát az emeleten rendezték be, ott adták ki az utasításokat.
A konyhában lehetett étkezni. A konyha ablakában egy világvevő rádió szólt, amelyen a nemzetőrök és a civilek meghallgatták Nagy Imre beszédét.
A csoport több ÁVH-s katonatiszt lakásán tartott házkutatást.
Élelmet és fegyvereket a honvédségtől szereztek.
Fegyverzetük 10 db puskából, 4-5 géppisztolyból és két golyószóróból, valamint kézigránátokból állott. A fegyverraktár az üdülő egyik épületének kamrájában volt.
Vállalták a községben a rendfenntartást, ennek érdekében fegyveresen járőröztek Pesthidegkúton, de a szovjet csapatokkal szembeni harcot is feladatul tűzték ki, ezért a harckocsik ellen benzines palackokat szereztek be.
A SZOT-üdülőbe költözésük után rögtön őrszemeket állítottak a község templomtornyába, hogy figyeljék jönnek-e a szovjet katonák. Őrszolgálatot teljesítettek az üdülő kapujában is, ekkor egymásnak adták át a puskát (hadipuska).
November 4.
Az a hír terjedt el, hogy a falu végén ávósok jelentek meg. Zűrzavar támadt, Kötelesék felugráltak a tehergépkocsira és elhajtottak. A Széna téri fegyveres csoport hívására felfegyverkezve a Széna térre mentek, hogy az ottani felkelőknek segítségére legyenek.
A harcokban Köteles Lajos mellett a pesthidegkúti csoport tagjaként részt vett Benkő József, Holczinger Mátyás és Holczinger János.
November 6.
A SZOT-üdülőbeli fegyveres csoport feloszlott. A Köteles-csoport még ezen a napon feloszlott.
Pesthidegkúton megjelentek a szovjet páncélosok, és bekvártélyozták magukat az üdülőbe.
2.) Rásó László Vilmos és társai:
Október 28.
Rásó László Köteles Lajos felszólítására belépett a nemzetőrség soraiba.
Október 30.
Jelentkezett a csoportnál Benkő József is.
Ezen a napon még együtt működtek a kerületi kapitányság ottani rendőrőrsével, s együttesen teljesítettek őrszolgálatot.
Október 31.
A csoport Köteles parancsára éjjel Tódor József, ÁVH-s tiszt lakásán házkutatást tartott.
Miután Tódor nem találták otthon, távoztak.
November 1.
A csoport tagjai megrohanták Jakab ÁVH-s őrnagy házát, hogy nevezettet elfogják. Jakab azonban a közeli hűvösvölgyi erdőbe menekült.
A csoport további házkutatásokat és előállításokat foganatosítottak ÁVH-sok és kommunisták ellen.
November 2.
Köteles Lajos megbízta Benkő Józsefet a csoport parancsnokhelyettesi teendőinek ellátására.
November 4.
A csoport fele, kb. 20-25 fő, felfegyverkezve tehergépkocsival a Széna téri felkelők támogatására sietett. A csoporttal tartott Rásó László is.
A Széna téren az egyik ház padlásán társaival együtt a tetőt kibontva, golyószórós tüzelőállást létesített.
Miután a szovjet alakulatok keresztülvonultak a Széna téren, a Köteles csoport, kb. huszonöt fő, visszatért Pesthidegkútra.
Hazafelé menet a II. kerületi Tárogató úti SZOT-iskolában tartózkodó szabadságharcosok kérték, hogy segítsenek az iskolában elhelyezett fegyverek, lőszerek, és egyéb katonai ruházati és felszerelési anyagok elszállításában.
Rásó László és társai a fegyvereket és egyéb felszerelési anyagokat a máriaremetei, ún. várhegyi laktanyába szállították.
A késő esti órákban három honvédtiszt keresett szállást. Rásó a pesthidegkúti SZOT-üdülőbe kísérte őket.
November 5.
Rásó másodmagával visszament a Tárogató úti SZOT-üdülőbe, és az előző nap ott hagyott honvédségi felszereléseket – bakancsokat, pokrócokat, ruházati felszerelési tárgyakat – felpakolva a gépkocsira, a máriaremetei kultúrotthonba szállították, ahol ekkor már a Szabó-féle csoport tartózkodott.
November 6-a előtt
Rásó László másodmagával gépkocsival tejet szállított a csecsemőotthonnak, szenet a pékeknek.
November 6.
A János Kórházba szállított pesthidegkúti pékségből kenyeret, majd a kórházból két ápolónővel elindult a Moszkva tér irányába sebesültszállítás céljából.
A Városmajor környékén szovjet csapatok feltartóztatták őket, átvizsgálták a gépkocsit, majd tolmács útján felkérték őket, hogy a Várból szállítsanak sebesülteket a kórházba.
Vállalták, de ahogy a Várfok utcán megközelítették a Bécsi kaput, ismeretlenek gépfegyverekkel tüzeltek rájuk, majd kézigránátokat hajítottak feléjük.
Rásó kivételével mindenki megsérült.
3.) LÉNÁRD OTTÓ (Pesthidegkút, 1929. június 26. – Budapest, 1958. január 28.)
Nh. Lénárd János bádogos – Köles Ilona fia. Hétéves korában elveszítette apját, anyja kilenc gyerekkel maradt egyedül. Ottó fia péknek tanult.
1944. Leventeként vitték el a Szudéta-vidékre, ahol francia hadifogságba esett
1948. Hazatért. Az Andrássy út 60-ban több hétig tartott, míg igazolták
Kocsikísérőként dolgozott.
1950. Behívták katonának. Szolgálata alatt három alkalommal is elítélték, mert a szabadságáról késve ment vissza. 1951-ben pl. önkényes távozás miatt 5 hónap börtönbüntetést kapott.
1953. Leszerelt. Segédmunkás.
1954. Tavasszal a vonaton verekedésbe keveredett. Négy év börtönbüntetésre ítélték, amit később még egy évvel megtoldottak, mert nem adta le vállalati ruháját, amit társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásnak minősített a bíróság.
1956. október 26. A tömeg kiszabadította az oroszlányi rabmunkahelyről. Haza indult.
1956. október 27. A Budakeszi úti laktanyában feltartóztatták, s csak négy nap múlva szabadult.
1956. október 30. Csatlakozott a Katonai Ügyészség Fő utcai épületében lévő Butkovszky Emánuel vezette nemzetőrséghez. Butkovszky parancsnokhelyettesnek nevezte ki és az operatív csoport irányításával bízta meg. Az államvédelmi beosztottak és a pártfunkcionáriusok begyűjtése volt a feladata. Csak két-három személyt állított elő.
1956. november 2. Szolgálat közben megsebesült a lábán.
1956. november 4. Hajnalban fegyvert szállított a Bécsi úti ellenállóknak, majd hazament. Néhány napig élelmiszert szállított a János Kórház számára.
1956. november 12. Jelentkezett a Markó utcában hátralévő büntetésének letöltésére, de az ügyészség úgy határozott, hogy egyelőre nem bevonulnia. Elbocsátó papírt és személyi igazolványt kapott.
A Dunai Rév Vállalatnál kezdett el dolgozni.
1957. március 3. Letartóztatták.
1957. december 4. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság tanácsa szervezkedésben való részvétel vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélte
Berecz György és társai perében.
1958. január 27. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának külön-tanácsa szervezkedés vezetésének minősítette, és börtönbüntetését halálos ítéletre súlyosbította.
1958. január 28. Az ítéletet végrehajtották.
Sírja: Rákoskeresztúri köztemető, Budapest. Nemzeti Sírkert. Parcella, Szakasz, Sor, Sír: 301, N/A, 15, N/A
4.) És, amire mi, a Helytörténeti Kör tagjai, emlékezünk…
Czemmel László:
„A Templom (akkor: Schőnherz) utcában laktunk. Kora délelőtt leköltöztünk a pincébe dunyhákkal, ágyneművel.
Apám nézte, hogy mennek a tankok az utcában. Kerítésünk nem volt…
A Klebelsberg-kastély vaskapuja nyitva volt, két tank állt benn. Az orosz katonák csokoládét osztottak. A tank körül a föld tele volt cigarettacsikkel.
Öt éves voltam.”
Küller András:
„Az Ady Endre (ma: Hidegkúti) út 271. sz. alatt laktak anyai nagyszüleim. Náluk
voltunk akkor, amikor november elején katonai gépkocsik és a tankok mentek
Solymár felé. A bejárati ajtó ablakból néztem.
Nagymamám rám szólt: gyere el az ablak elől! Gyerekként is megéreztem, hogy a
felnőttek félnek.”
Helter Ferenc:
„A Gazda utca 25 sz. alatt laktunk. A Klebelsberg-kastélyban nemzetőrök voltak.
A felkelő fiatalok fegyverrel, fegyver nélkül futottak a Gazda utcából a kerteken át a Kálvária hegy irányába. A Hidegkúti út felől lőtték őket tankokból. A csőszkunyhókat is szétlőtték. A felkelők Solymár, Nagykovácsi felé, a Zsíros hegy irányába menekültek. Repülőgépből is lőttek rájuk.
Czaga Viktória:
„A Templom (akkor: Schőnherz) utcában laktunk, albérletben. Amikor az oroszok elérték az utcánkat, a nőket és a gyerekeket egy pincébe menekítették, a férfiak a tankok elvonulása után a kerítések fedezékében az utca végébe siettek és nézték, hogyan lövik a hegyoldalt, amerre a forradalmárok elmenekültek.
Én egy, a pincéből kileselkedő fiút faggattam, hogy néz ki egy tank.