Budai Napló 1925. december 12.
Budai Napló 1925. december 12.
Budai búcsújáró-hely
A Mária Remetei templom történetéhez
„Mária Einsiedl“ híres kegyképének hű másolatát még a múlt században hozta magával néhai Tolvieser Katalin Svájcból bevándorolt nő és Buda-Pesthidegkút határában egy tölgyfára függesztve sokszor imádkozott előtte a környékbeli lakosokkal. Egy időre rá egy Forstmár nevű budai polgárasszony elvesztett szemevilágát a kegykép előtt visszanyerte, s azóta sokan zarándokoltak a csodatevő szent képhez. Terstyánszky Ignác, a helybeli földbirtokos 1815- ben lelkes felbuzdulásában kápolnaépítéshez fogott, de a kedves kis kápolnát, amelyhez 81 évig jártak különösen a budaiak, csak özvegye fejezte be 1817-ben.
Hatvankét év múlva a kápolna már kicsiny volt, templomépítésről kellett gondoskodni. Pauer János akkori székesfehérvári püspök, Eberling Antal kereskedő és Szentkirályi Antal pénzügyminiszteri tisztviselő elnöklete alatt 1879-ben megalakult a Mária-Remete Boldogasszony Kápolnaegylet s már 1886-ban megvan az anyagi lehetősége a templomi felépítésének. Hauszmann Alajos a híres tervező-építész szép tervet dolgozott ki díjtalanul, de az építkezés még sem indult meg. Gerhardt Jozefa és Katalin budai lakosok 32 ezer frtot adományoztak, míg Steinbach Károlyné Takácsy Ilona 417 négyzetöl telket ajándékozott ezután a templomépítéshez. Erre az egyesület egy nagyobb templom építésére határozza el magát, ami 1898 szeptember 11-én meg is indul Hauszmann Alajos tervei, Schömer Ferenc műépítész és Hauszmann Sándor építőmester munkásságával, 100 ezer frt költséggel. A gyönyörű festett üvegablakokat áldozatkész polgárok ajándékozták, míg a gyönyörű csillár, kis orgona, négy nagy olajfestmény és a padok a várbeli Zsigmond-kápolnából kerültek ajándékképen a templomba. 1899 október első vasárnapján szentelte fel Steiner Fülöp megyéspüspök a templomot óriási közönség részvétele mellett.
Az egylet vezetősége már a templomépítés idején tárgyalt a hidegkúti Steinbach családdal a templom körüli telkek megvétele ügyében, nehogy egy esetleges parcellázás s a házépítések rontsák a templomnak templomi fekvését. A Steinbach család 1903-ban fel is ajánlotta a szomszédos telkekkel együtt az erdőt a szent fáig, összesen 94 ezer négyzetölnyi területet potom 63 ezer frt-ért, de a székesfehérvári káptalan ügyvédjének helytelen beavatkozása folytán a vétel meghiúsult. A Steinbach család ezután a fővárosnak ajánlotta fel a Hűvösvölgytől a kegyhelyig terjedő erdőt (amelynek faanyaga kétszázezer frt-ot ért) százezer frt-ért, de a főváros sem kapott a kedvező alkalmon s így ma irtott erdő helyén, poros, köves, rossz utakon, csúnya, rendetlen parcellák és háztákolmányok között kell a zarándokoknak a kegyhelyet elérni.
A templom építése, szépítése mellett az Egyesületet állandóan foglalkoztatja a telekvétel terve, s végre 1910-ben sikerült Szentkirályi Antal és id. Gallauner Károly áldozatkészségéből a Steinbach családtól 13 holdnyi területet százezer koronáért megvenni. Ezen a területen, amely gondozott és fásított, üdül most a nagyközönség. 1913-ban szép kutat állított az egyesület s a viharok elől menekülő hívők védelmére pedig egy tágas menedékhelyet. Balázs Antal vendéglőssel kötött szerződés szerint vendéglő épül, amely 16 év után, 1929-ben az Egyesület tulajdonába megy át, de a vendéglős a védőhelyiséget is használhatja, anélkül, hogy az ott tartózkodó közönséget fogyasztásra kötelezhetné. A háború és az utána következő rémuralom megakadályozta a kegytemplom további fejlődését, de már 1921-ben újra lüktető élet folyik Mária-Remetén. József főherceg fenséges családjával, a pápai nuncius, Prohászka Ottokár megyéspüspök, Zadravetz István tábori püspök, gróf Klebelsberg Kunóné, Ripka Ferenc főpolgármester családjával, Dobrznieczky Henrik ezredes-prelátus, s a budai társadalmi élet sok jelese és rengeteg ember jelenlétében volt október első vasárnapján a harangszentelés, ami 34 lelkész segédletével történt. Azóta a Mária-Remetei Kegytemplom élete még virágzóbb, mint hajdan volt.