Borovszky Samu

Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. Szerkeszti: Dr. Borovszky Samu. Budapest, d. n.  [1910]

Dr. Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye I. kötet 111. o.

   Pesthidegkút. Nagyközség a fővárostól nyugatra. Lakosainak a száma 1559, akik kevés magyar kivételével, németajkúak s róm. kath. és ref. vallásúak. Lakóházak száma 261. posta, távíró és távbeszélő-állomás helyben, a legközelebbi vasútállomás Solymár. 1255-ben IV. Béla király a margitszigeti apáczáknak adja cserébe a Mecse nevű birtokért. Az 1580-81. évi török kincstári adólajstromok szerint a budai szandzsákhoz tartozott. Ekkor már puszta birtokként szerepel az adólajstromokban. 1690-ben az elpusztult helyek között írták össze.

   1715-ben 11, 1720-ban 12 adóköteles háztartását vették fel. Lakosai ekkor mind németek voltak.

   1770-ben a báró Péterffy és a nádasdi Tersztyánszky, 1848 előtt a Steinbach, a Szunyogh és a Jankovich családok voltak a helység földesurai. Ezeken kívül 1860-ig a Tahy család volt birtokos. Jelenleg a Steinbach, a Szunyogh és a Vári Szabó családoknak van itt nagyobb birtokuk.

   A róm. kat. plébániát 1736-ban alapították. Ebben az évben épült a plébánia-templom is. A határrendezés 1867-ben és a szőlődézsma-váltság 1870-ben történt.

   A községben van temetkezési egyesület, szövetkezeti takarékpénztár és három mészégető-kemencze. A határban egy XVII. századbeli templom romjai láthatók. A községhez tartozik Mária-Remete, látogatott búcsújáróhely, mely a hegyek között regényes vidéken fekszik. Van itt szentkút és díszes templom, mely 1899-ben épült. Közel van a fővároshoz, a hűvösvölgyi villamos végállomástól kb. negyedórányira, a miért is ünnepnapokon a kirándulók százai látogatják. Továbbá idetartoznak még a következő lakott helyek: Malomcsárda, Lusztcsárda, Parschkőbánya, Szunyogh-kőbánya és Újtelep.